/Karin szemszögéből/

Nem gondoltam volna, hogy Sasuke ezt teszi velem! Az a kis ribanc a hibája, el kell tüntetnem a földről...tudom is már, elhívom ma az erdőbe "sétálgatni" és akkor majd eltűnik innen. Sasukének meg majd azt mondom, hogy biztosan eltévedt, és nem talál vissza...de akármeddig is fogja keresni, sosem találja meg!

/Sakura szemszögéből/

Nagyot ásítottam, majd kimentem a sátramból.
-Már reggel van?-kérdeztem, mire Jugo választolt.
-Hát, a nap szerint igen!- mosolyodott el.-Kérsz egy kis reggelit, most lett kész!
-Óh, köszi!-mondtam mosolyogva.
Majd nekiláttam a reggelimnek, amit egy pohár tejjel öblitettem le. Aztán visszamentem a sátramba, és a pizsomámban egy törülközővel a kezemben elsétáltam egy közeli folyóhoz, az volt a fürdőhelyünk. Majd visszamentem a "helyünkre" és Karinnal találtam szembe magam.
-Szia Sakura, van kedved velem eljönni sétálni?-kérdezte.
-Ööö...hát, öm egy kis séta nem árthat!-mondtam mosolyogva.
Karinnal bementünk az erdő közepébe, majd én kezdtem meg a beszélgetésünket:
-Mit fogunk csinálni?-kérdeztem.
-Majd meglátod Sakura!-mondta nevetve Karin.
Kicsit kezdtem megíjedni, mikor Karin újra megszólalt.
-Most, ezzel a Kunai-al elpusztítalak, hogy Sasuke soha ne találjon meg!
-De miért?-kérdeztem riattan.
-Hogy miért? Ez könnyű válasz! Azért mert Sasukénak te kellesz, nem pedig én! Amint befészkelted magad Sasuke rögtön rád mászott, míg ez velem sosem fordult elő! Most meghalsz, Haruno Sakura!
Majd egy kissebb csata vette kezdetét az erdő kellős közepén, hosszú ideig. Ugyan olyan volt az eséjünk, mivel a képességeink kb. egában voltak. Nem akartam Karint megölni, ezért hagytam magam, de nem annyira hogy megöljön. Mikor már azt hitte, hogy megölt, visszatartottam a lélegzetem, nehogy véglegesen megöljön.
-Na ezzel véged lett, Haruno Sakura...nem gondoltam, hogy ilyen könnyű ellenfél leszel!-mondta nevetve, majd visszament a táborba.
Mikor már olyan messze volt, hogy nem is láttam, felkeltem, és meggyógyitóttam magam, majd a folyó felé vettem az irányt, hogy lemoshassam a vért magamról.
Mikor ezzel megvoltam, visszamentem a tábor helyünkre, ahol Sauke üldögélt kint, majd észrevett:
-Végre Sakura, hol jártál? Karin azt mondta eltévedtél!-mondta aggódva.
-Csendesebben, míg végül Karin meg nem halja! Nem pont úgy történtek a dolgok, ahogy Karin mondta!
-Mi történt Sakura?
Sóhajtottam, majd el kezdtem mondani a történetet:
-Az úgy történt, hogy Karin elhívott magával sétálni, de ez átalakult egy "megölöm Sakurát" tervbe. Majd el mondta Karin, hogy azért akar megölni engem, mert útban vagyok a "Sasuke" tervében. És aztán eljátszottam hogy meghaltam, majd visszajöttem ide.
-Ugye nem történt nagy bajod?-kérdezte az agódó szempár.
-Jaj Sasuke, már nem kislány vagyok!-mondtam mosolyogva.
Majd megcsókoltam őt, ami egy hosszadalmas csókba alakult át, majd végül Sasuke sátrában kötöttünk ki. Hosszan telt az eset, majd mind ketten elaludtunk. Hajnalban felébresztett Sasuke, hogy térjek vissza a saját sátramba, nehogy Karin kiszagoljon valamit. Visszamentem álmos tekintettel, majd vissza aludtam. Végül ez a nap is felkeléssel kezdődött, még Karin előtt felkeltem, így gyorsan elmentem a folyóhoz fürödni egyet. Mire visszatértem készen volt a reggeli Jugo jóvoltából, ezt szépen elfogyasztottuk, majd kikelt Karin a sátrából. Egy széles mosolyal fogadtam őt:
-Jó reggelt Karin-a mosoly le nem fagyott volna a képemről.
-Ööö...Sakura?
Majd le ült Karin enni, és még mindig látszott rajta a meglepődötség. Végül Sasuke is előmászott sátrából, és egy forró csókkal köszöntött engem, amire én nem is számítottam, viszont karin mégjobban nem.
-Jó reggelt édes!-mondta mosolyogva Sasuke.
-Neked is!
Majd mikor már mindenki összeszedte magát, egy új küldetésnek vágtunk neki.
Figyeljetek egy kicsit, kaptunk egy feladatot az Akatsukitól, hogy kapjuk el a 3 farkút! Ha mindenki készen van, akkor szóljon!
Jaj de örültem, az életem lepergett...azt hittem Narutot kell elkapnunk.
-Mi baj Sakura?-kérdezte Sasuke.
-Semmi, csak azt hittem, hogy Narutoról van szó.
Majd Sasuke elsétált mellettem, és idulásra irányította a csapatot. Ez a nap is hamar el telt, a küldetésünk sikerrel járt, és Karin még mindig meg volt lepve, de este újabb merényletet akart végrehajtani. Már aludtam a sátramban, mikor Karin osont be egy kunaial. Pár centire volt tőlem az éless kés, mire Sasuke állította meg a kezét.
-Ezt nem gondoltam volna Karin! Már 1x próbáltad, még mindig nem hagyod abba!-mondta Sasuke mérgesen.
-Nézd Sasuke, ez a kis ribanc, a köztünk lévő kapcsolatunkban egy akadáj, amit le kell küzdenünk!
-Áh...nézd Karin...köztünk semmi sincs, csak te akarod az egészet, és én nem! Nekem Sakura mellett a helyem, és ha ennyire meg akarsz szabadulni Sakurától, akkor mától kiruglak a csapatból!
-Nade Sasuke!
Én végig mély álomban voltam, és semmiről nem tudtam. Majd reggel néztem csak, hogy egyel kevesebb a sátrak száma, és kérdőre vontam Sasukét.
-Hogy-hogy hiányzik egy sátor?
-Nézd Sakurak, tegnap este, mikor te aludtál, én szemmel tartottam Karint, aki bemszott a sátradba egy kunaial, de én állítottam meg őt, és akkor rugtam ki a csapatból!
-De Sasuke, miattam nem kellett volna kirugnod!
-Sakura, túl kedves vagy!-mondta némi mosolyal.
Úgy látszik, hogy még is a sors köt össze minket?