/Sakura szemszögéből/

A sátramban alszok, mellettem Sasuke, mikor hirtelen álmomból felébredek.
-Csak egy rém álom volt...szerencsére nem igaz, de akkor is...Karin biztosan nem adná fel. Van is egy ötletem, megkérem Sasukét, hogy titokban csak mi ketten menjünk el egy faluba, és hadjuk itt ezt a bandát! De vajon neki tetszene az ötlet?
Majd kimentem a sátorból, és a patak felé vettem az irányt. Éreztem, hogy valaki figyel, de azt nem tudtam hogy honnan, de nem foglalkoztam vele, és mentem tovább a patakhoz. Mikor elértem, megfürödtem, majd rendbe tettem magam, és vissza mentem a táborhoz, ahol még mindenki aludt. Nekiálltam a reggelinek, amit egyedül fogyasztottam el. -Meddig aludnak?-kérdeztem magamban, mire mögöttem egy kellemes, de hideg hang szólalt meg:
-Már ilyen korán reggel virítasz?- mondta Sasuke egy kis mosolyal.
-Mi az hogy korán? Már 11 van!- mondtam durcásan.
-Jól van na, mi a bajod?-kérdezte Sasuke.
Hm...itt az esély, hogy elmondjam az ötletem...
-Tudod, azon gondolkodtam, hogy csak mi ketten, elmehetnénk egy faluba a csapat nélkül, és ott élni, csak ketten...-mondtam halkan.
Erre nem válaszolt Sasuke, csak bele harapot reggelijébe, majd lenyelve a falatot válaszolt:
-Miért szeretnél elmenni?- kérdezte aggódva.
-Van egy olyan érzésem, hogy ha itt maradunk, akkor hamarosan találkozunk Karinnal...és úgy gondolom jobb lenne elmenni úgy, hogy seni se tudna rólunk.
Majd Sasuke folytatta az étkezését, és megnit válasszolt:
-Jó, ha neked így a jó.-mondta Sasuke.
-Komolyan, benne vagy?- kérdeztem felcsillant szemekkel.
-Igen, ha te ezt szeretnéd.
Majd hátba támadtam egy nagy öleléssel, ami nagyon meglepte, és elmosolyodott.
-Ennyire félsz Karintól?- kérdezte.
-Hát, öm...izé tudod a múltkor eléggé nem kegyelmezett nekem, és szerintem legközelebb se fog...
Jó, akkor ha akarod, ma éjszaka útra kelünk, egy távoli faluba!
-Én annyira, de annyira szeretlek, Sasuke-kun!- mondtam egy könnyel a szememben.
-Én is!-mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Majd elkezdtük a napunkat, véghez vittünk egy küldetést, és végül este, a táboron Sasuke el mondta a holnap tehendőnket:
-Mivel holnapra nincs semmi küldetés, ezért addig aludhattok, ameddig akartok, szóval holnap szabadok vagytok!
-Je, végre egy szabad nap!-mondta Suigetsu.
Majd Sasuke a sátrunk felé vette az irányt, kezével jelezve nekem, hogy menjek én is be. Követtem, majd a sátorban Sasuke egy táskát nyomott a kezembe:
-Tessék, az útra!-mondta komoly hangnemben.
-Köszi...-mondtam meglepetten.
-Most meg kell várnunk, hogy lerészegedjenek, és elaludjanak.-mondta.
-Nekem van egy jobb ötletem!-mondtam kaján.
-Mondd!
-Jó, szóval van nálam egy kis altató, amit bele tudok csempészni az italukba.
-Jó menj, adj nekik inni, aztán szólj, ha indulhatunk!-mondta Sasuke.
-Rendben.
Kimentem a sátorból, majd bájos mosolyal megkérdeztem a fiúkat, hogy kérnek e valami hűsitő italat, a küldetés után, a váálaszuk természetesen igen volt. Majd elkészítettem az italukat, altatóval együtt, amit Suigetsu egyhuzamban le is húzott, majd Jugo is, és nem telt el pár perc, már ki is dőltek. Futottam a sátorhoz, hogy elindulhassunk, majd Sasuke kipattant a sátorból, és nekiláttunk a hosszú útnak. Kb. olyan 5 napot mentünk, mire elértünk egy távoli Falut. Kivettünk egy szobát, majd Sasuke egy kérdéssel fordult hozzám:
-Itt mihez fogunk kezdeni?-kérdezte.
-Természetesen munkát vállalunk, és ha lesz elég bevételünk, akkor veszünk egy saját házat.
-És aztán?-kérdezte Sasuke egy kaja mosolyal az arcán, mire a szobánkban lévő ágyon kötöttünk ki.
-Sasuke, ugye nem akarsz most rögtön családot alapítani?-kérdeztem egy kicsit ilyedten.
-Hát, nem is tudom, te nem szeretnél?-kérdezte kétségbe esetten.
Láttam rajta, hogy mennyire vágyik rá, ezért bele mentem.
-Jó, legyen!-mondtam, majd nekivágtunk a nagy kalandnak.
Reggel aztán körül néztem a faluban, és vettem egy két dolgot, majd haza mentem, és el készítettem a reggelit Sasukénak és nekem. Mire kész lett, pont fel kelt:
-Szia Anyuci!-mondta kaján.
Na ne már, már egyből "Anyuci" vagyok!
-Nem vagyok anyuci!- mondtam durcásan.
-Honnan tudod, máris csináltattál egy tesztet?-kérdezte.
-Nem, még nem volt rá alkalmam!-mondtam még mindig durcásan.
-Akkor addig anyuci leszel, míg ki nem deríted!-mondta mosolyogva, majd hátulról átölelt.
-Szeretlek!-suttogta a fülembe.
-Én is!-majd az előző mondatának ajándéka ként egy hósszú csókot kapott tőlem.
-Szerinted Suigetsu és Jugo mit csinálhat?-kérdezte Sasuke.
-Biztosan el mentek már, hisz nem találnak minket.-mondtam.
Láttam Sasukén, hogy aggódik értük, de nem tudtam mit tenni, ő ment bele abba, hogy elmenjünk.
Figyelj, ha van kedved, elmehetnénk a faluba nézelődni!-vetettem fel az ötletet mosolyogva.
Jó, ha neked is van kedved!-mondta.
Összeszedtük magunkat, és meglátogattuk a falut. Jártunk minden fele, majd este elmentünk az erdőbe, és néztük a csillagokat, mire én megszólaltam:
-Milyen gyönyörűek!-mondtam lenyűgözve.
-De egyik sem annyira mint te!-mondta lágy hangon, majd egy csókot adott, ami hosszú forró csókba alakult át. Egész éjszaka a csillagokat néztük, és közben egymésban gyönyörködtünk, majd hazamentünk, és kipihentük magunkat.
Eltelt 1 hónap, mikor észre vettem, hogy egy kis felesleg van rajtam, majd eszembe jutott, az az éjszaka. Rögtön a gyógyszertárba rohantam egy tesztért, és el is végeztem. A teszt pozitív lett, így Sasuke vágya kezdett beteljesülni. Rohantam haza elújságolni a nagy hírt, de Sasuke még nem ért haza a munkából. Így elkészítettem az ebédet, majd ledöltem pihenni, és elaludtam. Arra keltem fel, hogy hallom az ajtó nyitódását, és én már ugrottam is fel, a hang irányába. Sasuke jött haza. Nem is tudtam, hogy hogy vágjak neki a hírnek, mire ő megszólalt:
-Szia édes!-majd egy forró csókot adott nekem.
-Szia, hogy telt a napod?-kérdeztem.
-Elkaptunk pár ninját és segítettünk a faluban.
-Á, az remek.-mondtam.
-Mi a baj, Sakura?-kérdezte aggódva.
-Semmi, csak van egy hírem.-mondtam titokzatosan.
-És, mi az?-kérdezte kíváncsian.
-A vágyad kezd beteljesülni, lesz egy családod!-mondtam mosolyogva.
-Aha.-mondta.
-Nem örülsz?-kérdeztem kétségbe esetten.
-Minek?-kérdezte, aki mit sem ért.
-Sasuke, nem fogtad fel, hogy terhes vagyok?-mondtam hangosan.
-Micsoda, te tehres?-kérdezte aggódva.
-Igen, végre le esett.-mondtam.
Majd fel tálaltam neki az ebédet, amit ketten fogyasztottunk el.
-Hm, finom volt!-mondta elégedett mosolyal.
-Igen!-mondtam egy széles mosolyal, majd elpakoltam az edényeket, és összeszedtem magam, mivel munkába kellett mennem. Sokáig dolgoztam, majd haza felé vettem az irányt.Hazaértem, és a szobánkban már Sasuke aludt, majd én is mellé feküdtem, és így telt el az éjszaka.
/8 hónap telt el/
Már nem sok van hátra, hogy a kórházba látogassak, és megszüljem gyermekünket. Már volt saját házunk, és Sasuke is megkérte a kezemet, az esükő, pedig az után lesz, miután a kicsikénk világra jön. Nem kellet sok, és végül megszületett Daisuke, Uchiha Daisuke. Majd el telt 2 hónap, mire össze is házasodtunk.
-Sasuke, megnéznéd Daisukét?-kérdeztem elfoglaltan.
-Persze!-mondta.
-Majd összekaptam magam, és egy puszit nyomtam Daisuke és Sasuke arcára, majd távoztam a munkába. Dolgoztam 4 órát, és haza felé vettem az irányt, közben bementem egy kis boltba egy kis enni valóért, mert nagyon éhes voltam. Mentem volna haza, mire egy régi ismerőssel találtam magam szembe.
-Szia, Sakura, nem sokat változtál!-mondta egy vörös nő.
-K-Karin!-mondtam kétségbe esetten, majd futni kezdem, miközben a telefonomat vettem elő, segítségért hívni Sasukét.-Vedd már fel, istenem!-mondtam könnyekben ázva.
Eközben Sasukénál:
Ó, Sakura az!
-Szia édes, mi a baj?
-Sasuke, siess, Karin itt van!-mondtam sírva.
-Micsoda, hol?-kérdezte kétségbe esetten.
-Itt vagyok a kis bolt melletti sikátorban!-mondtam zokogva.
-Azonnal megyek!-mondta.
Sakuránál:
Futottam teljes erőmből, de sajnos már kijöttem a rutinomból, már fel adtam a harcolással, és nem merném meg kockáztatni, ezért inkább futok. Karin a nyomomban volt, ugyan is ő még mindig szökött ninja. Egyetlen reményem Sasuke volt, mivel ő még most is a ninja páján van, én már csak egy ápoló nő vagyok. Majd egy zsák utcába értem, ami egy keritéssel volt elzárva.
-Itt a véged Sakura!-mondta őrült mosolyal Karin.
Egyre csak közelebb jött hozzám, majd egy Kunait vett elő, és a torkomat próbálta elvágni, de szerencsére ki tudtam tépni a kezéből.-Úgy látszik, még is maradt bennem egy kis ninja!-mondtam magamban. Majd vártam, hogy Karin mit lép, és mikor futva közeledett hozzám, egy jutsuval kivédtem a támadását.-Mikor jön már Sasuke?-kérdeztem magamtól a lehetetlen választ. Egy ideig még így harcoltunk Karinnal...az egész testemet apró sebek borították, majd Karin fokozta a támadásait, egy Kunait vett elő, ami méregbe volt mártva, ha ezzel megsebez, akkor végleg végem. Alig volt már bennem egy lehelletnyi erő, de nem mentem vele semmire, egy hosszú csíkot ejtett a testemen, mire én össze estem. Sasuke pont abban a pillanatban érkezett meg, de már késő volt, a méreg már a testemben volt, minden pontomra eljutott. Majd Sasuke, eltüntette Karint a föld színéről, és oda rohant hozzám, ezzel a kérdéssel:
-Sakura, ugye nem esett nagy bajod?-kérdezte aggódva.
-Sasuke, azzonal vigyél korházba!-mondtam nyöszörögve.
-Rendben.-majd elindutunk a korházba, de én akkorra már nem voltam észnél. Élek, vagy halok? Én sem tudom a választ...de szerintem ő se...és senki se...végleg vége? De legalább őt visszaszereztem, és lett egy gyönyörű kisfiúnk. Majd hangokat hallotam:
-Sakura, ébredj!-mondta egy síró hang.
-Nem akarlak téged is elveszíteni, Sakura!
-Sa..su..ke?-kérdeztem halkan.
-Sakura?Életben vagy?-kérdezte megkönnyebbülten.
-Úgy látszik igen.-mondtam mosolyogva.
2 hetet kellett a kórházban töltenem, majd haz mehettem. Karinnak vége lett, és boldogan élhettem kicsi családommal. Már el telt egy jó pár év is, mikor vissza költöztünk a szülő falunkba nagy nehezen, és régi barátok fogadtak minket. Majd Daisuke is beiratkozott az akadémiára, és kis ninja vált belőle. Narutoval is újra barátok lettünk, és minden hétvégén átjártunk egymáshoz. Úgy látszik, még sem lett még vége az életemnek...